Válóper

A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ezt nem csak az egyik házastárs, hanem mindketten külön-külön, illetve együttesen is kérhetik, ha úgy ítélik meg, hogy házaséletük visszafordíthatatlanul megromlott. A házasság felbontása alapulhat a házastárs, vagy házastársak ún. „feldúltságán” (tényállásos bontás) vagy „megegyezésén”. A házasság bírósági felbontással szüntethető meg azzal, hogy a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján a házasság megszűnik.

A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt, és annak helyreállítására nincs kilátás.​ A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásáról különösen abban az esetben beszélhetünk, ha az életközösség megszűnt és helyreállítására az ahhoz vezető folyamat, illetve a házastársak különélésének időtartama alapján nincs kilátás. A házassági életközösség a házastársak között fennálló lélektani,  erkölcsi  és vagyoni elemekből  álló kapcsolat, amine​k rendszerint része a közös háztartás, a közös gazdálkodás és egy bensőséges személyi viszony. 

Tényállásos ("feldúltságon" alapuló) bontás

Feldúltságon alapuló bontás esetén a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához vezető okfolyamat vizsgálata a bírói bizonyítás körébe tartozik, amit az eset összes körülményeire tekintettel kell vizsgálni, ezért egy-egy körülmény vagy házastársi magatartás kiragadása önmagában nem tekinthető a házasság felbontásának alapjául szolgáló oknak. A bontás és az okfolyamat feltárása során a házasság helyrehozhatatlan megromlására utalhat az egyik házastárs kötelességsértő magatartása, ami a másik félben olyan lélektani hatást vált ki, ami számára a házasság tarthatatlanságához vezetett, vagy a házastársak fokozatosan elhidegültek egymástól és ezáltal kapcsolatuk visszafordíthatatlanul tönkrement.

A házastárs kötelességsértő magatartására utalhat különösen hűtlensége, agresszív magatartása, a másik fél tettleges bántalmazása, kábítószer- vagy alkoholfüggősége, házastársával szembeni folyamatos lejárató viselkedése másik előtt stb. A különélés a korábban fennállt életközösség megszakadását, megszűnését jelenti, amikor az életközösség helyreállítására azért nincs esély, mert a házastársak egyike, vagy mindketten új életre rendezkedtek be, aminek részeként a felek új társat találtak maguknak, esetleg új kapcsolatukból gyermekük is született.

Meg kívánjuk jegyzeni, hogy bár fentiek nem szolgálnak feltétlenül a házasság tényálláson alapuló felbontásához, de az már a megromláshoz vezető körülmények és okfolyamat vizsgálatának kérdése. Ha remény mutatkozik a házasság megmentésére, az ún. „feldúltságon” alapuló bontás nem lesz megállapítható.

Megegyezésen alapuló bontás

Felbontja a bíróság a házasságot akkor is, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik. Ez a feldúltságon alapuló tényállásos bontással szemben az ún. „megegyezésen alapuló” bontás, ami a házastársak kifejezett  és egyértelmű közös kérelme alapján, egyező akaratnyilvánítással történik. Lényeges különbség, hogy ez esetben a bíróság a házasságot a megromlásához vezető körülmények vizsgálata nélkül bontja fel. A házastársak végleges akaratelhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezése alapján a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának folyamatát a bíróság nem vizsgálja. Feltéve, hogy a házastársak az ún. járulékos kérdésekben is megegyeztek egymással.

Fentieket a házastársaknak kizárólag akkor kérhetik, ha megállapodásukban a közös gyermek tekintetében, tovább egymás közötti viszonyukban: a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, (külön igény esetén) a házastársi tartás kérdésében megegyeztek és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.